Tarolhatnak az EU-szkeptikus pártok a nagy tagállamokban
2014 május 23. | Szerző: politicalradical
Nagy-Britanniában és Hollandiában már lezajlott az európai parlamenti választás. Noha az eredmények csak vasárnap estére válnak publikussá, annyi már most is tudható, hogy Európai Parlamenten belül jelentősen erősödhet az EU-ellenes pártok képviselete. Az EU négy legnagyobb tagállama közül háromban – Franciaországban Olaszországban és Nagy-Britanniában – különösen jól szerepelhetnek majd az európai integrációval szemben kritikus erők. Az alábbiakban ezeket az országokat vizsgáljuk a Political Capital DEREX mutatójának legfrissebb értékei alapján.
A European Social Survey (ESS) adatbázisán alapuló DEREX mutató segítségével összehasonlíthatók az egyes európai országok abból a szempontból, hogy mekkora a szélsőjobboldal ideológiája iránt nyitott választók aránya. A legfrissebb eredmények szerint az európai országok többségében egyértelmű növekedést mutat az EU-ellenesség, ami az európai parlamenti (EP) választáson jó esélyt kínál az integrációval szemben politizáló pártoknak.
Ezt mutatja az is, hogy a Votewatch előrejelzése szerint az egyértelműen EU-ellenes (szélső)jobboldali képviselők aránya az EP-ben 8-ról 18 százalékra nőhet. Ha ehhez hozzászámoljuk a „puha” euroszkeptikus jobboldali (a Cameron vezette Európai Konzervatívok és Reformerek) és a szintén erősödő szélsőbaloldali (a következő ciklusban a Syriza elnöke, Tsipras által vezetett Európai Egyesült Baloldal) frakciók mandátumait, akkor azt mondhatjuk: a jelenlegi képviseletük másfélszeresére, összesen 30 százalékra nőhet az Európai Unióval más-más mértékben, de mindenképpen szembenálló képviselők aránya.
Az európai összkép szintjén tehát egyértelműnek tűnik a tendencia. Ha azonban az egyes országokat közelebbről megvizsgáljuk, akkor bonyolultabb folyamatokat láthatunk. Az elemzésünkben tárgyalt három ország esetében például az látszik, hogy míg Franciaországban és Nagy-Britanniában a szélsőjobboldalra sorolt pártok mérséklődése, közép felé húzódása teremti meg a jobb szereplés lehetőségét, addig Olaszországban inkább a társadalomban megnövekedett elégedetlenségre épülnek rá az Európai Uniót bűnbaknak kikiáltó pártok.
Franciaország
Franciaországban az attitűd-szélsőségesek aránya 2008 végére érte el az addigi mélypontját 4,5 százalékkal. Az azóta eltelt időszakban azonban folyamatosan emelkedett a DEREX értéke. 2013 első félévére a felnőtt társadalom bő 7 százaléka volt fogékony a radikális jobboldali ideológiára. Az Előítéletesség is hasonló emelkedést mutatott, minden negyedik francia megkérdezett vallott szélsőségesen kirekesztő nézeteket egyes kisebbségi csoportokról. Lényeges azonban kiemelni, hogy sem a DEREX, sem az előítéletesség mértéke nem döntött rekordokat, hanem visszakapaszkodott a 2004-2005-ös időszakban mért eddigi legmagasabb szintekre.
A francia Nemzeti Front látványos erősödését tehát csak kisebb mértékben magyarázza a társadalmi fogékonyság emelkedése. Annak hátterében legfőképpen a párt politizálásának tudatos felpuhítása áll. Marine Le Pen ellenzi az eurozónát és elsősorban a muszlim bevándorlás megfékezése érdekében visszaállítaná a nemzeti határokat, de mindezt mérsékelt stílusban, a közép felé húzódva teszi. Pártja így a szavazatok negyedének megszerzésére is esélyes és ezzel akár az első helyre is kerülhet.
Nagy-Britannia
Angliában a társadalomnak csak mintegy 4 százaléka fogékony a szélsőjobboldali ideológiákra. Az elmúlt néhány évben a jobboldali értékorientáció és az előítéletesség emelkedett néhány százalékponttal. Bár a 2010-ig folyamatosan erősödő rendszerellenesség az utolsó, 2013-as adatfelvételre ismét visszaesett, az Európai Parlament iránt szélsőségesen bizalmatlanok aránya 20 százalék felett ragadt. A DEREX viszonylag alacsony szinten történt stabilizálódása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kínálati oldalon a kirekesztőbb nézeteket valló BNP jelentősen veszített támogatottságából. Ugyanakkor a kevésbé radikális, a külföldi munkavállaló- illetve EU tagság-ellenességre építő UKIP jó eséllyel megszerezheti az első, második hely valamelyikét az EP-választáson.
A UKIP kampányát ugyanakkor az is megkönnyítette, hogy ez év elején – hétéves átmenet után – Románia és Bulgária állampolgárai előtt is teljesen megnyílt az uniós munkaerőpiac. A májusi EP-választások előtt nem nehéz elhitetni a brit választókkal, hogy románok és bolgárok árasztják majd el a kontinens nyugati felét.
Olaszország
Olaszországban az elmúlt bő hét év alatt 8-ról 13 százalékra emelkedett az attitűd-szélsőségesek aránya. Legnagyobb emelkedést a rendszerellenességben figyelhető meg, az olasz társadalom harmada volt szélsőségesen bizalmatlan a politikai intézmények irántEz a jelenség Dél-Európában nem egyedülálló Spanyolországban és Portugáliában is nagyon magasra emelkedett a rendszerellenesség (33%, illetve 41%). Ezzel együtt a DEREX értéke is megduplázódott 2007-2013 között. Portugáliában a felnőttek 12, Spanyolországban pedig 6 százaléka tekinthető fogékonynak a szélsőjobboldal tipikusnak tekinthető ideológiájára. A Földközi-tenger keleti medencéjének tagállamaiban hatványozottabban jelennek meg az említett folyamatok. Cipruson és Görögországban egyaránt jelentősen megugrottak a DEREX értékei az elmúlt években.
Olaszországban erre alapozva a parlamenti választáson euroszkeptikus üzeneteivel sikert elért „5 csillag mozgalmat” vezető Beppe Grillo egyértelművé tette: Olaszországnak ki kellene lépjen az eurozónából és általában át kellene gondolnia uniós tagságát. A párt szerint az ország gazdasági bajaiért az euró a felelős, a közös pénz sorsáról népszavazás kiírását szeretnék kezdeményezni. A baloldali populista Beppe Grillo mozgalma mellett a szélsőjobboldalon meghatározó Északi Liga és további kis euroszkeptikus pártok (Fratelli d’Italia, Sinistra Ecologia Libertà) szintén az EU-t teszik felelőssé a gazdasági nehézségekért, elutasítva a Fiskális Stabilitás Szerződést, annak feltételeit.
A Political Capital az indexhez kapcsolódóan létrehozta a derexindex.eu honlapot, amely adatbázisokkal, online grafikonrajzolóval, elemzésekkel segíti a téma iránt érdeklődő újságírók és szakértők munkáját. A DEREX Indexhez a honlapon a téma vezető európai kutatói (Jamie Bartlett, a brit Demos extremizmuskutatója, Cas Mudde, a georgiai egyetem professzora, és Kis János, a CEU professzora) írtak ajánlást.
Az orosz kapcsolat
2014 április 10. | Szerző: politicalradical
Legutóbbi elemzésünkben a Jobbik és Irán kapcsolatát vizsgáltuk, az alábbiak pedig a párt Oroszországhoz fűződő viszonyát elemezzük, nemzetközi összehasonlításban. A szélsőjobboldal oroszbarátsága ugyanis nem magyar jelenség. Egész Európában erősödik a nemzeti színekbe öltözött orosz érdekképviselet, ami különösen nagy jelentőséget ad a közelgő európai parlamenti választásnak.
A Political Capital 2009-ben az elsők között hívta fel a figyelmet a kelet-európai szélsőjobboldali pártok Oroszország felé tanúsított nyitottságára. 2013 végén számos elemző, köztük Marcel H. Van Herpen vagy Paul A. Goble észlelt hasonló jelenséget, immár a nyugat-európai szélsőjobboldali pártok vonatkozásában. A szélsőjobboldalra gyakorolt orosz befolyás tehát ma már egész Európában tapasztalható jelenség, ami kiemelt kockázatot jelent az euroatlanti integrációra nemzeti és közösségi szinten egyaránt, különös tekintettel a 2014-es európai parlamenti választásokra és az ukrán válságra.
A szélsőjobboldali pártok 2014-ben a francia Nemzeti Front vezetésével oroszbarát frakciót alkotnak az Európai Parlamentben. Oroszország érdekeinek képviselete azonban már most egyértelmű, hiszen többek között Kovács Béla a Jobbik vagy Aymeric Chauprade a francia Nemzeti Front képviseletében „független megfigyelőként” támogatták a Krím-félszigeti annektálását szolgáló orosz referendumot az osztrák Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek, a bolgár Ataka, az olasz Északi Liga stb. küldöttei mellett. Sőt, április első felében került sor az ukrajnai krízis békés rendezésére hivatott brüsszeli találkozóra az Európai Parlament Külügyi Bizottságának alelnöke, az Északi Liga képviselője, Fiorello Provera és Alekszej Puskov, az orosz Állami Duma külügyi bizottságának vezetője, továbbá Vlagyimir Csizsov, Oroszország EU nagykövete között. Mindezt ráadásul egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió politikai és gazdasági krízise miatt egyaránt sérülékeny állapotban van.
A magyar Országgyűlésben az EU és Oroszország közötti hintapolitikát folytató kormánypárt mellett ugyancsak erősödik az oroszbarát szélsőjobboldal. Az április 6-án lezajlott parlamenti választás ugyanis tovább erősödött a Jobbik, amelynek programjában hangsúlyos helyet foglal el az orosz érdekeket megtestesítő „eurázsiai külpolitikai paradigma” képviselete, valamint az a EU- és a NATO-tagság újratárgyalása. Így nem volt meglepő a Jobbik külügyi kabinetjét vezető Gyöngyösi Márton nyilatkozata arról, hogy a választások után: „Moszkvába utazna először Vona Gábor”. Mindez azt is jelzi, hogy a Jobbik Oroszországgal a háta mögött belpolitikai szinten sem lesz könnyen félreállítható.
A teljes tanulmány letölthető itt.
A Jobbik és Irán kapcsolata
2014 március 31. | Szerző: politicalradical
Noha a Jobbik politikusai előszeretettel neveznek más pártokat „idegen érdekek” képviselőnek, ez a gyanú az elmúlt években épp a szélsőjobboldali párttal szemben fogalmazódott meg a legerősebben. Az alábbiakban a Jobbik és Irán kapcsolatát, a következő elemzésünkben pedig a párt Oroszországhoz fűződő viszonyát elemezzük. Irán szempontjából a Jobbik elsődlegesen az európai politikába való belépés lehetőségét jelenti.
A Jobbik és Irán kapcsolatának története egészen a párt alapításáig nyúlik vissza. Az Irán felé tanúsított közeledés tehát nem önmagában a „keleti nyitás” politikájának meghirdetésével függ össze, hanem más okokra is visszavezethető, így néhány meghatározó személy személyes kapcsolati hálójára, valamint egyes ideológiai és világpolitikai kapcsolódási pontokra. Ezek igazolható okok, szemben a párt – feltételezett és sosem bizonyított – iráni forrásból történő finanszírozásának hírével, amelyet csak az erre hivatott állami szervek tudnának vizsgálat tárgyává tenni.
Forrás: Jobbik.hu
A Jobbik és Irán viszonya a párt parlamentbe kerülése előtt
Bár Vona Gábor már 2003 februárjában Jemenben tett látogatást és tartott beszédet egy arab konferencián(i), az első jelentősebb, írásos külpolitikai állásfoglalását egy a Barikádban megjelent 2007-es cikkében körvonalazta. Iránt ekkor – nem kis túlzással – a muszlim világ vezetőjeként festette le.
„(…) Az Egyesült Államok monopolizálta világ remélhetőleg a végóráit éli. Képtelen lesz többfrontos harcra Kínával, Oroszországgal, az Irán vezette muszlim világgal és Latin-Amerikával. Ez utóbbival sokat nem tudunk kezdeni, de az első három felé igen is találnunk kell utat.”
A Jobbik külpolitikáját később markánsan meghatározó elemek tehát már Vona elnökségének elején megjelentek. Ebben a világnézetben nem pusztán a magyarok „keleti eredete”, valamint a kulturális és pragmatikus gazdasági érvek támasztják alá a „keleti nyitás” politikáját, hanem egy ennél mélyebb, komplex összeesküvés-elméletre, valamint a Nyugat összeomlásával kapcsolatos várakozásokra épülő ideológia is. Csak a Nyugat hanyatlásának és „gyarmatosítási szándékának” megfogalmazásával válik megmagyarázhatóvá, hogy miért is nemzeti érdeke Magyarországnak a Nyugattól való elszakadás és a keleti hatalmakkal való szövetségkötés.
Az Irán iránti fokozódó nyílt elköteleződést mutatta Vona Gábor 2008. október 23-i beszéde, melyben a pártelnök a 2009-es EP-választásokra Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöktől kért választási megfigyelőket, és az Iráni Forradalmi Gárda segítségét. Egy 2008-as interjúban Vona a javaslatát Simon Peresz izraeli államfő kijelentésére hivatkozva indokolta: „Magyarország jelen pillanatban olyan ország, amelyet Izrael meg akar szállni vagy már megszállt. Simon Peresz kijelentésére gondolok, és ha a választások tisztaságára felügyelni kell, akkor azt Nyugat-Európától, az Európai Uniótól nem várhatjuk”(ii).
Az Irán-barátság és az Izrael-ellenesség (illetve az antiszemitizmus) szorosan összefügg a Jobbik ideológiájában. Ez pedig Irán számára is nyilvánvalóan fontos kapcsolódási pont, hiszen az Európai Unió államaiban kevés (és egyre kevesebb) olyan jelentősebbnek mondható pártot találhat, amely partner lenne az Izrael-ellenességben és antiszemitizmusban, mivel a nyugati muszlimellenes szélsőjobboldali pártok jelentős része egyben izraelbarát is.
A keleti nyitás másik fontos eleme az EU-ellenesség: a 2009-es EP-választást megelőzően a Jobbik „kiskátéja” a keleti piacszerzéssel és az Európai Uniótól való függőség enyhítésével indokolta a Kína, Oroszország, India, Japán, Irán és az arab országok felé történő „keleti irányváltás” politikáját.
A nyilvánosság előtt látható iráni kapcsolatrendszer ebben az időszakban csak pár főből állt, beletartozott Vona Gábor, Dr. H. Jahromi M. Afi étterem-tulajdonos és üzletember, Gyöngyösi Márton, a Jobbik későbbi külpolitikai kabinetjének vezetője és a mindenkori iráni nagykövet(iii). Ezeknek a személyeknek nagy szerepe lehetett abban, hogy Vona Gábor 2003-as jemeni látogatását követően pártszinten is történtek a nyilvánosság előtt is ismertté vált találkozók. Ali Irvash Reza iráni nagykövettel 2007-ben találkozott Vona Gábor a közös iráni és a magyar kulturális gyökerek erősítésére hivatott pilisvörösvári iráni kiállítás keretében. Az akkor frissen megválasztott európai parlamenti képviselő, Morvai Krisztina pedig 2009-ben látogatott Iránba egy „emberi jogi konferenciára”.
A Jobbik és Irán viszonya 2010 után
A Jobbik 2010-es parlamenti bejutásával az Iránnal kapcsolatos politika is új szintre emelkedett. A korábbi elszórtabb nyilatkozatokon és személyes kapcsolatépítésen túllépve az Iránnal kapcsolatos nézetek immár a párt külpolitikai tevékenységének szerves részévé váltak: elkezdődött az intézményes kapcsolatrendszer kiépítése a parlamenti és önkormányzati szinten egyaránt.
Vona Gábor 2011. áprilisban mutatta be a „IV. Béla tervet”, amely az Európai Uniótól és a multinacionális vállalatoktól való (szuverenitást sértő) nemzetközi függés megszakításának gazdasági eszközeként hivatkozik az Oroszország, Kína, Törökország, Közép-Ázsia, az arab világ és Irán nyújtotta gazdasági potenciálra.
A politikai kapcsolatok főbb dimenziói:
1. Irán külpolitikai törekvéseinek és atomprogramjának nyílt támogatása. A Jobbik parlamenti pártként több gesztussal és megnyilatkozással is védte Irán geopolitikai érdekeit, elutasítva az országot ért nemzetközi szankciókat. 2012 januárjában Hegedűs Tamás, a Jobbik frakcióvezető-helyettese tiltakozott az EU és az Egyesült Államok új szankciói ellen, azt egyszerre reális háborús veszélyként és „háborús hisztériakeltésként” minősítve a békés Irán ellen, „aki eddig nem támadott meg senkit”. A frakcióvezető-helyettes emlékeztetett arra is, hogy míg Irán nukleáris katonai potenciáljára nincs bizonyíték, „Izraelnek ezzel szemben közel 200 atomfegyvere van”. A Jobbik hangos tamogatoja az iran altal sok fele modon segitett szíriai rezsimnek is. A nyílt állásfoglalások közé tartozik az alább említett tüntetéseken és találkozókon kívül még például az iráni külügyminisztere repülőgépének Magyarország légteréből való kitiltása elleni tiltakozás 2011 végén . Legutóbb pedig a Jobbik üdvözölte az iráni atomdúsítás korlátozásáról szóló, a nemzetközi szankciókat enyhítő genfi megállapodást.
Mindezzel kapcsolatban látni kell, hogy a Jobbik Iránnal – és általában a keleti nyitással – kapcsolatos külpolitikája és agendája a szavazóközönsége számára érthetetlen, vagy egyenesen kevéssé tolerálható, következésképpen a párt külpolitikáját mozgató érdekek nem igazán a hazai pártpolitikai versenyhez köthetők.(iv) A Jobbik ezért operál rendre a közönsége által leginkább érthető antiszemita érvekkel amikor demonstratíve is kiáll Irán mellett, így például 2011. december 2-án „háborúellenes béketüntetés” keretében tiltakozott az Iránt sújtó szankciók és a nyugati „cionista” érdekek érvényesítése ellen. A tüntetésen felszólalt több jobbikos képviselő mellett Gyöngyösi Márton a parlament magyar-iráni baráti csoportjának elnökeként.
2. Hivatalos politikai kapcsolatépítés. A parlamentbe jutás után új intézményes színteret kapott az iráni kapcsolatépítés és lobbizás az országgyűlés új magyar-iráni baráti csoportja révén, melynek tagjai csak a Fideszből és a Jobbikból verbuválódtak, a jobbikos Gyöngyösi Márton vezetésével.
Találkozók kronológiája
2010. november. Ifj. Hegedűs Lóránt vezette Hazatérés Templomban tartott fogadást az Attila Király Népfőiskola a szíriai, libanoni, iráni, malajziai és indonéziai nagykövetségek képviselői számára. A rendezvényen a Jobbik részéről többek között Vona Gábor és Morvai Krisztina tájékoztatták a párt „keleti nyitásának” részleteiről a diplomatákkal. Gyöngyösi Márton Simon Peresz „felvásárlási szándékáról” és az izraeli „ingatlanokkal kapcsolatos bűnügyekről” számolt be, Balczó Zoltán, az országgyűlés elnöke pedig a Jobbik álláspontját ismertette az EU és a „népirtó” Izrael közötti társulási szerződésről. Az eseményen angol fordítással levetítették Vona Gábornak az országgyűlésben a társulási szerződés megszavazásának napján elmondott beszédét. Az eszmecsere a Shiraz étterem által szervezett fogadással ért véget.
2011. január. Gyöngyösi Márton a Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány Korán-bemutató programján vett részt és tartott előadást, ahol Hafiz Osman Sahinnak, az isztambuli Fatih dzsámi vezető imámjának előadásában hangzottak el Korán-idézetek. Az eseményen a jobbikos képviselők mellett katari, a marokkói, a palesztin, a maláj és iraki követek és diplomaták vettek részt.
2011. október. Több fős üzleti delegációs érkezett egy öt napos konferencia-sorozatra a Magyarország és Irán közötti kereskedelmi és befektetési lehetőségek felmérésére. A résztvevők a látogatás keretében egyaránt felkeresték a jobbikos Tiszavasvárit, Gyöngyöst és Gyöngyöspatát. Az iráni küldöttséget Tarlós István főpolgármester is fogadta, aki Staudt Gábor jobbikos képviselőt bízta meg a főváros és Irán közötti lehetséges gazdasági együttműködési formák kidolgozására. A konferencián Vona Gábor úgy fogalmazott: „Irán számára Magyarország a Nyugat, Magyarország számára Irán a Kelet kapuja”. Az együttműködési szándékról szóló dokumentumok aláírására és a látogatás lezárására a Hazatérés Templomában került sor, ahol többek között Vona Gábor, Gyöngyösi Márton, ifj. Hegedűs Lóránt lelkész, Dr. Saeed Seyed Agha Banihashemi nagykövet és Dr. H. Jahromi M. Afi, a Magyarországi- és Iráni Üzletemberek Baráti Társasága elnökeként szólalt fel.
2012. szeptember. A Jobbik Székesfehérvári Alapszervezetének négy tagja tett látogatást a budapesti iráni nagykövetségen. A találkozón a jobbikosok kiemelték az iráni néppel és kormánnyal vállalt szolidaritást a nagyhatalmakkal szemben, továbbá Izraelt agresszorként ítélték el.
2013. április. A Shiraz étteremben zajlott le tárgyalás a magyar-iráni kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről a Teheráni Kereskedelmi-, Ipar- és Agrárkamara küldöttségével és az iráni nagykövettel. A találkozón Vona Gáboron kívül több magyar vállalkozó és megyei iparkamarai vezető és Dr. Jahromi H. Afi vett részt.
3. Testvérvárosi kapcsolatok. A Jobbik súlyának változását mi sem jelzi jobban, hogy egyrészt több jobbikos polgármesterek vezette önkormányzat hozott létre iráni testvérvárosi kapcsolatokat, így a Jobbik „fővárosaként” számon tartott Tiszavasvári 2011-ben hozott létre testvérvárosi kapcsolatot az iráni Ardabillal, míg 2012-ben Gyöngyöspata alakított ki hasonló kapcsolatot az egymillió lakosú Qummal. Másrészről most már az iráni politikusok is keresik a kapcsolatfelvétel lehetőségét, amelyre minden évben jutott egy-egy meghatározó találkozó.
Mindez azt mutatja, hogy a Jobbik és Irán kapcsolata egyre szélesebb iráni és magyarországi személyi, politikusi kört átfogó intézményes formát öltött az elmúlt években.
A kapcsolat háttere: pénz vagy politika?
Ideológiai szempontból a Jobbik meglehetősen kényes helyzetben van az Iránhoz fűződő kapcsolatát illetően. Egyrészt a választói egy kisebb része számára ugyan egyszerű gazdasági és külpolitikai előnyöket ecsetelő érveléssel is jól eladható a párt vonzódása az autoriter, Nyugat- és Izrael-ellenes iráni rezsimhez. Másrészről viszont az iszlám, és általában a keleti irányultság nehezen egyeztethető össze a Jobbik által deklarált keresztény identitással, valamint a párt és a szavazótábora általános idegenellenességével és külpolitikai érdektelenségével. Ezért is van szükség valamilyen átfogó világmagyarázatra, amely a Nyugat hanyatlása, a zsidó világ-összeesküvés, valamint magyar őstörténeti mítoszok mentén indokolja a keleti kapcsolatokat.
Nemzetközi politikai szempontból már egyértelműen kedvező a helyzet a Jobbik számára. A Jobbik és Irán kapcsolata ugyanis láthatólag mindkét fél számára alkalmas a politikai tőke növelésére. Irán esetében egyértelmű, hogy bármely európai parlamenti párttal kialakított kapcsolatrendszer segíti a nemzetközi elszigeteltség enyhítését, valamint az európai politika befolyásolását. A Jobbik számára pedig az Irán-barátság alkalmas nem csupán az Nyugat- és az Izrael-ellenesség kifejezésére, hanem arra is, hogy tényleges politikai súlyánál jóval hangsúlyosabb nemzetközi „szereplőként” tűnhessen fel a geopolitikailag meghatározó Irán szövetségeseként. Mindez a részben szintén Irán-barát politikát folytató Oroszországgal kialakított kapcsolatot is tekintve komoly nemzetközi hátszelet jelent a magyar szélsőjobboldali párt számára, amely ilyen „barátokkal” a háta mögött belpolitikai szinten sem lesz könnyen félreállítható.
Gazdasági szempontból bár egyes jobbikos és iráni politikusok és vállalkozók gyakran nevezik meg a magyar gazdaság, azon belül is elsősorban a mezőgazdaság potenciális piacaként Iránt, valójában a magyar mezőgazdaság sem volumenében, sem földrajzilag nincs igazán exportképes helyzetben. A szankciókkal sújtott Irán részéről ugyanakkor nyilvánvalóan fontos az Európával folytatott kereskedelmi kapcsolat, azonban komoly gazdasági partnerként a nagy nyugati országok jöhetnek elsősorban szóba. Így nem meglepő, hogy néhány testvérvárosi kapcsolaton kívül komoly iráni befektetés nem jött létre Magyarországon. A perzsa állam számára a magyar kapcsolat nem önmagában, hanem az Európai Unió politikai és gazdasági piacára való belépő pontként lehet fontos, csakúgy, mint más keleti országok esetében.
Ami a sokak által emlegetett, ám nyilvános adatok alapján alig elemezhető pártfinanszírozás kérdését illeti, Irántól nem áll távol a számára fontos külföldi radikális szervezetek anyagi finanszírozása(v), és a Jobbik is rendelkezik olyan érdekérvényesítési képességgel a magyar politikai rendszerben, amely jól jöhet a magyarországi üzleti érdekeltségekkel rendelkező iráni üzleti körök számára. A kölcsönös előnyökre utal, hogy a hazai iráni közösségben meghatározó Dr. Jahromi H. Afi által tulajdonolt, a Shiraz éttermet is működtető Shiraz Kft-vel még 2011-ben is 3,2 milliós megbízási szerződést kötött a Jobbik az “Iráni küldöttséggel kapcs. (sic!) szervezési fel. szakmai programok előkészítése, lebonyolítása” céljából. A pártfinanszírozási kérdést veti fel a Jobbik korábbi, parlamenti időszakot megelőző zavaros pénzügyi helyzete is. A párt ugyanis 2003-as megalakulása után 2010-ig nem közölte törvényileg kötelező éves finanszírozási kimutatását, emiatt a Legfőbb Ügyészség is vizsgálatlorot kezdeményezett 2010. januárban. A vizsgálat hatására a párt által 2010. januárjában közzétett beszámoló szerint a szervezet éves pénzforgalma 2004 és 2009 között csak 1-3 millió forint között alakult, amely a hvg.hu értékelésében egy „kisebb családi bt.” forgalmával egyenértékű, és közel sem ad számot például a 2009-es EP-választás feltehetőleg több tíz vagy akár százmilliós nagyságrendet elérő kampányáról. A párt gazdálkodásával több szervezet is foglalkozott korábban, sajtóinformációk szerint Gulyás József, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának korábbi tagja úgy vélte, hogy a bizottságban korábban, azaz 2010 előtt felmerült a párt orosz- vagy iráni forrásból történő finanszírozása, ám konkrét részletek tisztázására nem került sor. Ugyancsak sajtóértesülések szerint a Jobbik pénzügyei terítékre kerültek a CIA-nál is 2009-ben.
Mindezek ellenére a párt külföldről történő finanszírozása továbbra sem egyértelműen bizonyított. Ráadásul ma már parlamenti pártként összehasonlíthatatlanul kedvezőbbé váltak a Jobbik anyagi lehetőségei, így a 2010 utáni erősödő kapcsolatrendszert pusztán a hipotetikus finanszírozási függőség alapján még kevésbé lehet magyarázni, mint bármikor korábban. Legfeljebb azt lehet feltételezni, hogy a párton belüli erőviszonyok szempontjából is érdekes a külső finanszírozás, amennyiben létezik egyáltalán. Egyes politikusok párton belüli karrierjében ugyanis komoly szerepet játszhat a pártnak hozott anyagi támogatás.
Irán szempontjából azonban nem feltétlenül a konkrét személyek az elsődlegesek, hanem a kapcsolatokból származó információk és az európai politikába való belépés lehetősége.
(i) Vona Gábor a budapesti palesztin nagykövetség egy munkatársának meghívására a Jobboldali Ifjúsági Közösség képviseletében vett részt a jemeni rendezvényen, ahol a független palesztin állam létrehozása érdekében szólalt fel a Szaddám-barát jemeni Baath Párt rendezvényén.
(ii) Simon Peresz izraeli államfő 2007 októberében a tel-avivi Kereskedelmi Kamarák Szövetségének díszvacsoráján elhangzott beszédében viccelődve úgy fogalmazott, hogy az izraeliek felvásárolják Manhattant, Magyarországot, Romániát, Lengyelországot. Az izraeli államfő szóvivőjének akkori közleménye szerint Peresz senkit nem akart megsérteni, nem arra szólított fel, hogy üzletemberek “legyenek úrrá egyik vagy másik államon”, de elismerte, hogy szerencsétlenül fogalmazott.”[ii]
(iii) Sajtóértesülések szerint Gyöngyösi hatása fedezhető fel abban, ahogyan az Irán felé való közeledés a Jobbik külpolitikájának egy kiemelt törekvésévé vált. Dr. H. Jahromi M. Afi iráni származású fogorvos diákként érkezett 1992-ben és azóta él Magyarországon (itt alapított családot, felesége magyar). Jahromi Afi magánpraxisa mellett a Shiraz étterem tulajdonosaként és a Magyarországi- és Iráni Üzletemberek Baráti Társaságának elnökeként a hazai iráni közösség egyik meghatározó alakja, kapcsolattartói szerepét tovább erősíti, hogy egy időben az iráni nagykövetséggel is munkaviszonyban állt.
(iv) A muszlim-téma érzékenységét mutatja Vona Gábor 2013. őszi törökországi útja, melynek során a pártelnök egyes párttársai megdöbbenésére az iszlámot az „emberiség utolsó reményének” nevezte a „globalizáció és liberalizmus sötétségében”, sőt a kereszténységgel szemben az iszlám hitnek tulajdonított nagyobb közösségi-kohéziós erőt.
(v) A The Washington Institute elemzése alapján Irán évenként 100 és 200 millió dollár közötti összeggel támogatja a libanoni siíta Hezbollah terror-szervezetet, továbbá a Hezbollah és Irán egyaránt támogatást nyújtottak az Al-Qaeda terrorista hálózatna. A szíriai polgárháborúban Irán katonai és financiális segítséget biztosít az Asszad-rezsimnek, Szíriát egyenesen Irán „35. tartományának” tartva .Emellett Irán általában is támogatta az „arab tavasz” különféle forradalmi csoportjait az „iszlám ébredés” jegyében.
(Az elemzés a Kidma március 30-án rendezett konferenciáján tartott előadás szerkesztett változata.)
Ki tehet Toroczkai ásotthalmi győzelméről?
2013 december 18. | Szerző: politicalradical
Gyöngyöspata, Tiszavasvári, Kosd, Monorierdő, Tuzsér, Békésszentandrás, Hegyháthodász, Hencida, Kemenessömjén és Martonfa után Ásotthalom is Jobbik-támogatású polgármesterrel büszkélkedhet, miután Toroczkai László, a párt Csongrád megyei képviselője, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke nyerte a vasárnap megtartott választást. Az ügy pikantériája, hogy sajtóértesülések szerint Toroczkait támogatták a helyi „baloldaliak”, legalábbis a Demokratikus Koalíció egy – hamarosan kizárandó – helyi tagja így nyilatkozott korábban a Magyar Narancsnak, majd az Egyenes beszédnek. Ezek után nem csoda, hogy a választást követően rögtön előkerült a hazai közbeszéd szélsőjobboldallal kapcsolatos szokásos és tökéletesen félrevezető kérdésfeltevése, a radikálisok előretörésért viselt politikai felelősség firtatása. A konkrét esetben ez így hangzik: a baloldal tehet-e arról, hogy Toroczkai László választották Ásotthalom polgármesterévé?
Ennek a túlzottan leegyszerűsítő kérdésfeltevésnek – ahogyan azt már évekkel ezelőtt megírtuk – több káros következménye is van a szélsőjobboldalról való közgondolkodást illetően. Az első, hogy a régóta meglehetősen önjáró szélsőjobboldal nem látszik önállónak, mivel a baloldal a jobboldalhoz, a jobboldal pedig a baloldalhoz köti a szélsőségeseket. A második, hogy több ponton is gátolja a szélsőjobboldali politika tartalmának, helyi működésének feltárását, mivel ebben a kontextusban csak az válik érdekessé, hogy ki hogyan viszonyul a szélsőjobbhoz (ami persze nem elhanyagolható szempont, de korántsem elegendő). A harmadik következmény pedig az, hogy a szélsőjobboldallal szemben alkalmazott politikai érvelés egyik oldalon sem nevezhető működőképesnek, mivel ténylegesen nem a szélsőjobboldalra vonatkozik, hanem elsődlegesen a bal- és a jobboldal egymással szemben kialakított politikai stratégiájának felel meg. Ezeknek a téves politikai stratégiáknak pedig nyertese a szélsőjobboldal, hiszen többek között erre hivatkozva mondhatja Toroczkai: „Ásotthalmon az embereket nem érdekli az országos pártpolitika, a pártok acsarkodása”.
(kép forrása: Fülöp Máté, hvg.hu)
Ha az Ásotthalmon történtekért van felelőssége a nagyobb politikai erőknek, akkor az az, hogy még mindig ott tartanak, hogy a szélsőségesek minden egyes pozíciószerzéséért kizárólag egymást hibáztatják, miközben magára a szélsőjobboldalra nem fordítanak kellő figyelmet. Pedig észre kellett venni Toroczkai gazdasági terjeszkedését és jól működő kormány- és politikaellenes populizmusát a településen. Észre kellett volna venni, hogy a Jobbik nemcsak az ország északkeleti megyéiben és nem pusztán a szegényebb, romák által sűrűn lakott településeken képes egy-egy jó választási szereplésre.
Végső soron, hogy mennyire nincs értelme a tényleges okok feltárást elfedő felelősségkeresésének (vö. „acsarkodás”), azt jól mutatja maga a választási eredmény is. Ásotthalmon ugyanis 1264-en mentek el szavazni (ami alig kisebb részvétel, mint 2010-ben) és ebből 904-en szavaztak Toroczkai Lászlóra. Nem nagy merészség tehát kijelenteni, hogy a győzelem a néhány helyi DK-ba átlépett volt szocialista nélkül is megszületett volna. De ez már nem nagyon foglalkoztat senkit, még magát az ügyben megtámadott DK-t sem, hiszen annak szóvivője mindennek kapcsán arra a végső következtetésre jutott, hogy az MSZP-DK-Együtt-PM triónak „le kell ülni tárgyalni a teljes és országos szintű összefogás érdekében”. Pedig, ha valamilyen országos szinten is értelmezhető tanulságot keresünk, akkor Ásotthalom példája inkább azt mutatja, hogy amíg a baloldal „az összefogás” üres lózungjának ismételgetésén túl nem képes határozott érzelmi és ideológiai kötődést is teremető politikai teljesítményre (beleértve a radikálisokkal szembeni politizálást) , addig a Fidesznek jobban kell tartania a szélsőjobbtól, mint a baloldaltól.
Így csökkent a Jobbik támogatottsága a fiatalok körében
2013 október 18. | Szerző: politicalradical
A Jobbik jelenleg futó kampányában „a fiatalok körében legnépszerűbb” pártként hirdeti magát. A kutatások szerint azonban a fiatalok legnagyobb része egyik párttal sem szimpatizál, sokan nem is szavaznának közülük. Akik pedig mégis, azok körében csökkent a Jobbik támogatottsága az elmúlt egy évben.
Ahogy a Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány konferenciáján elhangzott: stabil jellemzője a fiataloknak, hogy a legnagyobb részük egyik párttal sem szimpatizál. A pártprefernciával rendelkezők körében pedig az elmúlt egy évben átrendeződés figyelhető meg: ebben a korosztályban 2012 első félévében még vezető Jobbik népszerűsége csökken, míg a Fideszé nő.
A Tárki 2012. tavaszi felmérése szerint a Fidesz és az MSZP relatíve alacsony támogatottsággal rendelkezett a 18-29 évesek körében, fő bázisukat az idősebb korosztályok adták és adják máig: az MSZP a 60 év fölöttiek, a Fidesz a 40-49 évesek körében a leginkább támogatott (bár a Fidesz támogatóinak korfája a legegyenletesebb). A Jobbik és az LMP ezzel szemben relatíve erős volt ekkor a 18-29 éves korosztály körében.
A 2013. júniusi Tárki adatbázison végzett számításaink azonban már más képet mutatnak. A kormánypárt támogatottsága lényegében megegyezik a 25 év alattiak és az ennél idősebbek körében. A Jobbik – bár a szimpatizánsainak átlagéletkora még mindig a legalacsonyabb – támogatottsága már jóval elmarad a Fideszétől. A fiatalok körében mért második helyét viszont stabilan tartja az MSZP, az Együtt-PM és az LMP előtt.
A változásokat tekintve nem meglepő, hogy a Jobbik 2013 őszén kifejezetten a fiataloknak szóló országos kampányt indított óriásplakátokon és citylightokon. Ez utóbbiakat elsősorban Budapest belvárosában helyezték el, tehát ott, ahol a Jobbik támogatottsága az átlagosnál lényegesen alacsonyabb. Ezekkel az üzenetekkel a párt célja egyfajta nemzedéki pártként való megjelenés, ezáltal pedig az elpártolt fiatal szavazók visszaszerzése.
Az Arany Hajnaltól a Magyar Hajnalig
2013 szeptember 6. | Szerző: politicalradical
Melyek a főbb hasonlóságok és különbségek a görög, illetve a magyar szélsőjobb között? Mai vendégszerzőnk, FÉLIX ANIKÓ a Magyar Hajnal elnevezésű párt megalapítása kapcsán ír erről az alábbi elemzésben.
A közelmúltban ismét gárdistákat avattak Magyarországon, majd a rákövetkező napon a Hősök Terén tartották a Magyar Gárda „születésnapi” megemlékezését, ahol több kisebb radikális szervezet képviseltette magát, a Jobbik azonban nem. Úgy tűnik, hogy a parlamenti párttól még inkább „jobbra lévő” szervezetek egyre inkább szembefordulnak a Jobbikkal, önálló csoportosulásokat alkotva. Az egyik legújabb ilyen kísérlet a Jobbikból kivált, később ki is zárt Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő által alapított Magyar Hajnal elnevezésű szerveződés, amely a jövőben a párttá alakulást sem tartja kizártnak. A névválasztás korántsem a véletlen műve, az elnevezés a görög Arany Hajnalra, a 2012-ben a görög parlamentbe is bejutott radikális pártra utal.
A görög és a magyar szélsőjobb hasonlóságai azonban nem elsősorban ebben, hanem inkább makroszinten jelentkeznek. Minden vizsgálat azt mutatja, hogy mindkét társadalomban kimutatható a radikális jobboldali eszmékre való erős fogékonyság. Már az 1980-as években mindkét ország „kiemelkedett” a régiós és az európai átlagból mind az idegenellenes mind az antiszemita attitűdök tekintetében. Ekkor az Eurobarometer felmérése szerint Görögországban az emberek 45 százaléka gondolta úgy, hogy a kisebbségek túl sok joggal rendelkeznek, vagy azokat csökkenteni kellene, és ez a vizsgált országok közül a legmagasabb aránynak volt tekinthető a kérdésben.1 Az idegenellenesség mindkét esetben a 2000-es évektől kezdve indult újabb erősödésnek. Görögországban ekkortól egy addig nem látott mértékű bevándorlási hullám vette kezdetét, ami együtt járt a bevándorlók kriminalizálásával mind a média, mind a politika szereplői részéről. A 2000-es években a makroszintű attitűdvizsgálatok igazolták a radikalizálódást: több reprezentatív országos vizsgálat szerint is Görögország volt a legintoleránsabb ország az idegenekkel szemben.
(Arany Hajnal aktivisták, a kép forrása: The Commentator)
A magyar példa hasonlóképpen alakult, erről is számos kutatás készült. A Political Capital DEREX indexe alapján mind az „Előítéletek és jóléti sovinizmus”, mind a „Rendszerellenes attitűdök”, mind pedig a „Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus” skálán a görög és a magyar társadalom átlagos pontszáma az évtized második felére még tovább emelkedett. Persze egyik esetben sem redukálható a szélsőjobb előretörésének oka a xenofób, rasszista indulatok feltüzelésére: emellett a gazdasági, a politikai és az általános bizalmi válság mindkét országban a rendszer- és elitellenes, valamint EU-szkeptikus attitűdök megerősödéséhez vezetett.
Mindehhez járult hozzá a kínálati oldalon a radikális pártok belső megújulása, amely a későbbiekben lehetővé tette parlamenti pártként való működésüket. Az Arany Hajnal hasonlóan a Jobbikhoz és a most megalakult Magyar Hajnalhoz, először mozgalomként jött létre az 1980-as években. Ekkor csupán pár száz férfi tagból álló militarista szervezetként volt definiálható, amely a híradásokba különböző terrorista akcióival került be. Később mégis párttá alakult és a többi szélsőséges mozgalommal szövetkezve elindult a választásokon, de egészen 2010-ig csak a szavazatok töredékét tudta megszerezni. Az Arany Hajnal ideológiája eleinte talán még nyíltabban, ma már – legalábbis a retorika szintjén – kissé burkoltabb formában a neonáci eszmék köré épül. A pártot nyílt biológiai alapú rasszizmusa és szélsőségesen erőszakos megnyilvánulásai miatt jelenleg az európai palettán a legszélsőségesebb radikális jobboldali pártnak tekinthetjük.
Feltehetően ezt így látja a Magyar Hajnalt alapító Lenhardt Balázs is, aki szerint a Jobbik már nem tudja képviselni a nemzeti radikalizmus eszméjét, amelynek lényege „a Rendszer” elleni „harc”, amelyben össze kell fogni más nemzetekkel is, különösen az egyre erősödő görög Arany Hajnallal. „Ahogyan a görög Arany Hajnal gyors erősödése reményt ébreszt minden magyar hazafi szívében, így várják az elnyomott népek bátor szabadságharcosai, hogy a sötétség és terror korszakában máshol is apró őrlángok lobbanjanak fel!” – fogalmaz Lenhardt a nemzeti radikalizmusról szóló írásában. A Magyar Hajnal ideológiája sok tekintetben valóban a görög „mintát” követi. Az újonnan alapult szervezet ideológiai „pamfletjében” az alapító beszél úgynevezett „megosztó témák felvállalásáról”, mind például a cigánysággal és zsidósággal kapcsolatos „problémák”. Hasonlóan az Arany Hajnalhoz (és egyébként a Jobbikhoz) minden baj igazi geneziseként a zsidóságot jelöli meg, amely szerinte a többi kisebbség számára elfogadhatatlan tulajdonságaiért is felelős. A görög esetben annyi a különbség, hogy ott nem a cigányok, hanem a bevándorlók állnak a „bűnbaklista” második fokán.
A Magyar Hajnal szervezeti felépítésében Lenhardt a Gárda felélesztését tűzi ki célul, amit állítása szerint a Jobbik magára hagyott. Valóban elmondható: míg az Arany Hajnal esetében a mozgalmi jelleg, az utcai „harcok” és erőszak a kezdettől fogva egyesült a párttal, és ezt a parlamentbe való bejutás sem törte meg, addig a Jobbik és a Gárda esetében a mozgalom és a párt idővel kettévált, a radikális tábor mára ismét felaprózódni látszik. A „civil” kezdeményezések felkarolása szintén fontos pontot képez az újonnan megalakult szervezet célkitűzései között. Terve például a devizahitelesek kérdésével foglalkozó szervezetek összefogása, valamint a földkérdéssel kapcsolatos kérdések „kézbevétele”. Ez a szemlélet szintén a „görög mintát” idézi, ahol – ahogy arról már egy korábbi bejegyzésben szó volt – számos „civil” kezdeményezésnek minősíthető akciót találhatunk, a csak görögöknek szóló étel- és vérosztástól, az alternatív történelemórák tartásáig.
(Lenhardt Balázs, a kép forrása: Hetek)
Az Arany Hajnal 2010-ben jelent meg, mint releváns politikai tényező, először a helyhatósági választásokon jutatta be elnökét, Nicholaos Michalolaikost az athéni konzulátusba, elnyerve a szavazatok 5,29%-át. 2012-ben a májusban tartott választásokon 6,97%-ot, júniusban a megismételt választásokon 6,92%-ot ért el. A felmérések szerint jelenleg a harmadik legnagyobb támogatottságú párt, a kormányzó Új Demokrácia és a baloldali ellenzéki Syriza mögött, támogatottságát körülbelül 8 és 13% köré teszik és az elemzők további növekedést sem tartanak kizártnak. Januárban három különböző felmérés 8,4 és 10,5% közé tette a támogatottságát, egy júniusi felmérés szerint 13,4%-on áll a párt népszerűsége.
A szélsőjobboldali párt Görögországban tehát továbbra is növekedő pályán van, ugyanez a Jobbikról, részben épp a belső konfliktusok és sorozatos kiválások miatt nem mondható el. A Magyar Hajnal létrehozása a magyar szélsőjobboldal egészén tekintve feltehetőleg nem valaminek a kezdete, hanem a belső problémák folytatódása. A Jobbik csak akkor tud majd jól szerepelni a 2014-es választásokon, ha ezeknek a folyamatokat képes lesz véget vetni.
1 Dimitras, P. (1992): „Greece: The Virtual Absence of an Extreme Right”. In P. Hainsworth (eds.): The Extreme Right in Europe and the USA. London, Pinter.
A háttérhatalom nyomában
2013 augusztus 13. | Szerző: politicalradical
– Előzetes kutatási összefoglaló az összeesküvés-elméletek társadalmi elfogadottságáról
A Political Capital kutatása szerint a magyar társadalomban meglehetősen sokan (42%) hisznek abban az összeesküvés-elméletben, amely szerint a kormány helyett valamiféle háttérhatalom irányítja az országot. Leginkább a Jobbik, legkevésbé az Együtt-PM szavazói összeesküvés-hívők. Az Orbán-kormány szabadságharcos retorikájára rímelve a legtöbben a nemzetközi pénzügyi köröket és más államokat sejtenek az összeesküvés hátterében. Még a kormánypárt szavazóinak 43 százaléka is azt gondolja, hogy nem a kormány irányít az országban, így aztán nem meglepő, hogy a „szabadságharc” gondolata népszerű a körükben. Érdekes, hogy a pártválasztók relatív többsége is azt gondolja, valójában a megválasztott kormány helyett mások kormányoznak majd – többségük mégis elmenne szavazni. Az összeesküvés-elméletekért ugyanakkor nem csak a magyar választók lelkesednek, de a szlovákok és a franciák is.
| A Political Capital nemzetközi partnereivel (a brit Counterpoint UK, a szlovák IVO, illetve a lengyel Center for Research on Prejudice) egy újszerű kutatássorozat keretében annak a kérdésnek járt utána, milyen széles körben terjedtek el az összeesküvéses nézetek a társadalomban, illetve mely társadalmi-politikai csoportok fogékonyak igazán az ilyen teóriákra. Az összeesküvés-elméletek társadalmi beágyazottságát vizsgáló kutatási projektünk első fázisában reprezentatív mintákon vizsgáltuk, hogy a magyar felnőtt lakosság és az internethasználó felnőtt lakosság mit gondol arról a jellegzetes összeesküvés-elméletről, miszerint valójában nem a kormány irányítja az országot, hanem a háttérből mások mozgatják a szálakat. Jelen összefoglaló a Tárki 2013. június havi omnibusz kutatásában[1], majd szintén a Tárki július havi internetes reprezentatív kutatásában[2] feltett kérdéseinkre adott válaszok alapján számított első eredményeket foglalja össze. A továbbiakban az antiszemita összeesküvés-elméletek elterjedtségéről írunk majd. |
Az összeesküvés-elméletek egyik gyakran felmerülő alapvetése, hogy a demokrácia valójában csak színjáték, és a hatalom tényleges birtokosai nem a megválasztott politikusok, hanem rejtett, háttérben tevékenykedő titkos csoportok. Ez a vélekedés meglehetősen népszerű Magyarországon is: a magyarok relatív többsége (42 százaléka) szerint valójában nem a kormány irányítja az országot, hanem valakik a háttérből mozgatják a szálakat. Ennél némileg kevesebben (36 százalék) voltak ezzel ellentétes véleményen.
(A kerekítés miatt a feltüntetett százalékok összege eltérhet a 100-tól.)
Kik fogékonyabbak leginkább az összeesküvés-elméletre? Összességében azt mondhatjuk, hogy ez a vélekedés minden csoportban elterjedt, ugyanakkor leginkább azok körében, akik inkább a társadalom kevésbé előnyös helyzetű csoportjaiból kerülnek ki. Számukra az összeesküvés-elmélet a politikai feszültséglevezetés eszköze is lehet. Az összeesküvés-hívők nagyobb arányban találhatók meg a férfiak és a szakmunkások körében, illetve a vidéki városok lakói között. A munkanélküliek körében szintén nagyobb arányban találunk olyanokat, akik szerint valamiféle kormány mögötti háttérhatalom irányítja az országot. Az adatok nem igazolják vissza azonban azt a jellegzetes vélekedést, mely szerint az összeesküvés-elméletek a vallásos gondolkodással kapcsolódnának össze, inkább egyfajta politikai valláspótlékként szolgálhatnak: a vallásosak körében legalábbis kisebb arányban találunk összeesküvés-hívőket, mint a nem vallásosak körében.
A pártok szavazótáborai között éles eltérések tapasztalhatók. A Jobbik szavazói körében a legelterjedtebb az az elmélet, miszerint valójában nem is a kormány irányít (68 százalék egyetértő). Őket követik az LMP (52%), az MSZP (49%) és a Fidesz (43%), majd az E14 (32%) szavazói. Ezzel egyébként kitapinthatóvá válik a Fidesz és a Jobbik szavazói közötti egyik fontos törésvonal is. Bár a fideszesek is hajlamosak hinni egyes összeesküvés-elméletekben, kevésbé gondolják azt, hogy az összeesküvésnek maga a kormány is része. A jobbikosok azonban pártjukkal és annak szellemi holdudvarával összhangban hajlamosabbak azt gondolni, hogy „Magyarországot a háttérhatalom kormányozza”, és a kormány csak ezen háttérhatalom helytartója. Feltételezhető továbbá, hogy a fideszes és a jobbikos „igen” válaszok mögött más viszonyulás húzódik meg. Míg a Jobbik szavazóinak egy része a Fidesz-kormányt a háttérhatalom meghosszabbításaként, dróton rángatott bábjaként látja, addig azon fideszesek számára, akik szerint nem a kormány irányítja az országot, a Fidesz szabadságharca éppen a háttérhatalom gyarmatosító törekvései elleni küzdelemről, tehát a drót elvágásáról szól.
A pártválasztók relatív többsége (47 százaléka) egyetért azzal az állítással, hogy nem a kormány irányít, és nem tudjuk, ki mozgatja a szálakat a háttérből. Ez már csak azért is érdekes eredmény, mert ebből a vélekedésből az is következhetne, hogy szinte mindegy, a szavazók kire adják a voksukat. A pártpreferencia nélküliek között azonban ─ ahol az ilyen összeesküvés-elméletekre nagyobb fogékonyságot várhatnánk ─ szignifikánsan kevesebben, csupán 37 százaléknyian vélekednek úgy, hogy a kormány helyett valakik a háttérből irányítják az országot[3]. Ez a látszólagos ellentmondás ugyanakkor feloldható, ha az összeesküvés-elméleteket olyan magyarázatokként fogjuk fel, melyek az elitcsoportokkal szembeni fellépésre, és a status quo megváltoztatására irányuló politikai cselekvésre sarkallnak[4].
A háttérhatalom „arcai”- kik az összeesküvők?
Arra a kérdésre, hogy mely csoportok állhatnak a háttérben[5], a felsorolt lehetőségek közül a megkérdezettek a nemzetközi pénzügyi köröket (37 százalék), illetve más, felettünk uralkodni akaró országokat (23 százalék) említették a leggyakrabban, 54 százalékuk pedig legalább egy csoportot megjelölt. Ez azt is mutatja, hogy a kormány által előszeretettel alkalmazott szabadságharcos retorika termékeny talajra hullik (már a kormányváltás előtti kutatások[6] is nagy fogékonyságot mutattak a válságot tudatosan előidéző, „gyarmatosító” pénzügyi-politikai háttérhatalmak ármánykodásával kapcsolatos nézetek iránt). Érdekes, hogy a nemzetközi pénzügyi körök háttérmanipulációiban ugyanolyan mértékben (42-42%), más országok Magyarország feletti irányításában pedig közel azonos mértékben (31-27%) hisznek a Fidesz és az MSZP szavazói (a Jobbik szavazói mindkettő irányításában jobban, az E14 szavazói és a bizonytalalanok pedig mindkettőben kevésbé hisznek).
A nemzetközi pénzügyi köröknél és más országoknál jóval kevesebben hisznek abban, hogy egyes vallási csoportok (8%), a szabadkőművesek vagy más titkos csoportok (5%), vagy akár az utóbbi időben e kontextusban sokat emlegetett nagy médiavállalatok (5%) irányítanák a háttérből Magyarországot. A lakosság csaknem egynegyede (22%), nem hisz viszont abban, hogy ezek a csoportok irányítanának a háttérből, és egynegyede (24%) nem tudott, illetve nem akart válaszolni a kérdésre.
És külföldön? Nemzetközi kitekintés
A nemzetközi összevetések alapján úgy tűnik, hogy az összeesküvés-elméletek elfogadottsága nem csak Magyarországon kimagasló. Partnerünk, a Counterpoint francia lakosság körében mért adatai szerint a magyar 42%-kal szemben a francia mintán 51% azok aránya, akik hittek abban, hogy nem a kormány irányítja az országot. Sokkolóan magas, 77 százalékos volt továbbá azok aránya, akik azt gondolták: a nemzetközi pénzügyi körök alkotják a háttérhatalmat, és 44 százalék volt azoké, akik azt gondolták, hogy más országok próbáltak befolyást gyakorolni az ország felett. Az eltérő kutatási (főképp mintavételi) eljárások miatt a direkt összehasonlítással óvatosan kell bánni, az azonban jól látszik, hogy a szintén erős szélsőjobboldalt felvonultató Franciaországban az összeesküvés-elméletek elfogadottsága legalább olyan erős, mint hazánkban. Magyarországhoz hasonlóan egyébként Franciaországban is az ottani szélsőjobboldal támogatói (akik 2012-ben Marine Le Pen-re szavaztak) képezik az összeesküvés-elméletek leglelkesebb támogatóit: körükben 72 százalék azok aránya, akik szerint a kormány helyett mások irányítanak a háttérből (a Jobbik szavazói körében ez az arány 68 százalék).
Valójában nem a kormány irányítja az országot; nem tudjuk, ki mozgatja a szálakat a háttérből. (A francia[7] és a magyar[8] válaszok összehasonlítása.)
|
MAGYAR |
FRANCIA |
|
| Egyetért (teljes mértékben, vagy inkább) |
42% |
51% |
| Nem ért egyet (egyáltalán, vagy inkább) |
36% |
38% |
| Nem tudja, nem válaszol |
23% |
11%[9] |
| Összesen |
100% |
100% |
Az alábbi csoportok közül Ön szerint melyek azok, melyek a háttérből irányítják Magyarországot? (Az adott csoportot említők százalékos aránya a megkérdezettek körében.)
|
MAGYAR |
FRANCIA |
|
| A nemzetközi pénzügyi körök |
37% |
77% |
| Más országok, amelyek megpróbálnak uralkodni felettünk |
23% |
44% |
| Egyes vallási csoportok |
8% |
20% |
| a nagy médiavállalatok |
5% |
45% |
| Titkos csoportok, például a szabadkőművesek |
5% |
27% |
| Más csoportok |
2% |
1% |
| Egyik sem |
22% |
8% |
Szlovákiai partnerünk, az Institute for Public Affairs a Mediaresearch-csel közösen végzett kutatást.
A szlovák és a magyar adatok összevetéséből az látható, hogy a szlovákok körében a magyaroknál is sokkal virulensebb az az elképzelés, hogy a kormány helyett más csoportok irányítanak a háttérből. Érdekes eredmény, hogy míg Magyarországon elsősorban az alacsonyabban iskolázottabbak hisznek az összeesküvés-elméletekben, Szlovákiában az iskolázottsággal nő az ilyen teóriákban való hit. Az is jól látható, hogy a válaszadók elsősorban a nemzetközi pénzügyi körök irányítását sejtik a háttérben (63%). Az a vélekedés, hogy a politikusok csak a befolyásos pénzügyi körök bábjai, vélhetően összefügg az egész szlovák politikai elitet, de azon belül is különösen a 2012-es előrehozott választáson leváltott jobboldalt megrengető Gorilla-ügy utóhatásaival is.
Valójában nem a kormány irányítja az országot; nem tudjuk, ki mozgatja a szálakat a háttérből.
|
MAGYAR OFFLINE |
MAGYAR ONLINE[10] |
SZLOVÁKIAI ONLINE[11] |
|
| Egyetért (teljes mértékben, vagy inkább) |
42% |
38% |
63% |
| Nem ért egyet (egyáltalán, vagy inkább) |
36% |
53% |
25% |
| Nem tudja, nem válaszol |
23% |
10% |
12% |
| Összesen |
100% |
100% |
100% |
Az alábbi csoportok közül Ön szerint melyek azok, melyek a háttérből irányítják Magyarországot? (Az adott csoportot említők százalékos aránya a megkérdezettek körében.)
|
MAGYAR OFFLINE |
MAGYAR ONLINE |
SZLOVÁKIAI ONLINE |
|
| A nemzetközi pénzügyi körök |
37% |
43% |
56% |
| Más országok, amelyek megpróbálnak uralkodni felettünk |
23% |
17% |
32% |
| Egyes vallási csoportok |
8% |
10% |
8% |
| A nagy médiavállalatok |
5% |
7% |
10% |
| Titkos csoportok, például a szabadkőművesek |
5% |
9% |
10% |
| Más csoportok |
2% |
9% |
6% |
| Legalább egy opciót választott |
54% |
61% |
|
| Egyik sem |
22% |
18% |
3% |
| Nem tudja, nem válaszol |
24% |
21% |
22% |
Szélsőjobb az Egyesült Államokban
2013 augusztus 2. | Szerző: politicalradical
Az amerikai szélsőjobboldali pártok sajátossága, hogy jellemzően elutasítják az állam gazdasági szerepvállalását, sokszor végletesen szabad piacban gondolkodnak. Más természetű ügyekben ugyanakkor – például a szexualitás vonatkozásában – hajlamosak lennének akár a törvényekkel is beavatkozni a magánszférába. A poszt szerzője Zágoni-Szabó Bella.
A tengerentúl egyes szélsőjobboldali eszmék már az államok egyesülése idején is fontos szerepet játszottak: a rasszizmus meghatározó volt a fekete rabszolgák és a fehérek kapcsolatában. Az általános hiedelemmel szemben az amerikai polgárháború sem vetett véget azonnal a rabszolgaság intézményének. Amikor egy-egy új állam csatlakozott a föderációhoz, fontos döntés volt, hogy engedélyezzék-e ott a rabszolgaságot vagy sem. Ha engedélyezték, akkor a nagybirtokosok hatalmas ültetvényeket hoztak létre, ellehetetlenítve ezzel a helyi kisbirtokosokat; végül az így okozott érdeksérelem pecsételte meg a nagybirtokok sorsát, nem a rabszolgák felszabadításáért zajló küzdelem.
Az afro-amerikaiak egészen a 1960-as évekig súlyos szegregáció áldozatai voltak. A polgárjogi mozgalmaknak köszönhetően a megkülönböztetés ma már nem annyira direkt, ám az esélyegyenlőséget tekintve még a mostani felmérések szerint is jelentős a szakadék a fehér és a fekete lakosság között. Az FBI éves jelentése szerint az előítéleteken alapuló szélsőséges támadásoknak közel felét teszik ki a rasszista incidensek. Ezek elszenvedői legnagyobb részt afro-amerikaiak és mexikóiak, de az ázsiai, illetve az indián lakosság is érintett. A szélsőséges eszmék által motivált erőszakos cselekmények körén belül 20-20 százalék körüli arányban követik a rasszista eseteket a szexuális és a vallási különbségekre visszavezethető atrocitások. A szélsőséges támadások 83 százalékát magányos elkövető hajtja végre, ezt követik szerény 4 százalékos arányban a hivatali visszaélések.
(forrás: americannaziparty.com)
Az Egyesült Államokban ezzel együtt is gyenge a szélsőséges eszmék politikai képviselete. Hat jelentősebb szélsőjobboldali párt is létezett az idők során, de sem a Kongresszusba, sem a Szenátusba nem küldhettek tagokat, jelöltjeik viszont időről-időre indulnak a választásokon. A legrégebbi az Amerikai Náci Párt volt, amely különböző neveken 1959-1977-ig létezett, tagságának egy részét az egykori – szintén szélsőséges – Amerikai Szocialista Párt volt tagjai alkották. 1984-től 1996-ig létezett az Amerikai Populista Párt, amely fehér nacionalista és konzervatív elveket vallott. Érdekesség, hogy első elnökjelöltjük az a Bob Richards atléta volt, aki rúdugrásban és dekatlonban is olimpiát nyert. Azok a szélsőjobboldali pártok, amelyek a 1980-as és 1990-es években születettek, ma is működnek: ilyen a Fehér Patrióta Párt, az Amerikai Szabadság Párt (amely csak Virginiában tudott eddig jelölteket állítani) és az Alkotmány Pártja. Utóbbi rendkívüli népszerűségnek örvend Colorado államban, de jelölteket tudott még állítani Tennesseeben és Észak-Karolinában is. Az amerikai szélsőjobboldali pártok sajátossága, hogy – az európai eszmetársakkal szemben – jellemzően elutasítják az állam gazdasági szerepvállalását, sokszor végletesen szabad piacban gondolkodnak. Más természetű ügyekben ugyanakkor – például a szexualitás vonatkozásában – hajlamosak lennének akár a törvényekkel is beavatkozni a magánszférába.
Egy-egy ilyen elszólás időről időre botrányhoz vezet még a két uralkodó pártot tekintve is, leginkább a republikánusok házatáján. Nemrég például Ken Cuccinelli virginiai kormányzójelölt jelentette be, hogy ő bizony betiltaná az orális és az anális szexet az államban. A jelölt később úgy próbálta menteni a helyzetet, hogy szűkítette a büntethetőség körét: törvényjavaslata ezután is mindenkire vonatkozna, csak a „nem pedofilok” nem lennének büntethetők, ha orális vagy anális szexszel élnek. Ez viszont azért bizonyult értelmetlen válságreakciónak, mert a pedofília természetesen eddig is bűncselekménynek számított.
Ken Cuccinelli (forrás: tricities.com)
Az ügy nem tett jót a republikánusoknak. A sajtó azonnal az ugyancsak republikánus Herman Cane esetével vont párhuzamot, akinek tavaly azért kellett elállnia az elnökjelöltségtől, mert éttermében szexuálisan zaklatta több alkalmazottját (az étteremlánc neve egyébként stílusosan Nagypapi Pizzázója).
Nem túl népszerű a Jobbik a határon túl
2013 július 19. | Szerző: politicalradical
A külhoni állampolgárokra kiterjesztett szavazati jog kapcsán egyre több felmérés készül a határon túli magyarok magyarországi pártokkal kapcsolatos preferenciáiról. A kutatások alapján úgy tűnik, az önmagát sokszor a határon túliak szószólójának feltüntető Jobbik – az általános vélekedéssel szemben – nem örvend túl nagy népszerűségnek ebben a választói körben.
Az elmúlt években a Jobbik olyan szimpatizánsi hálózatot igyekezett kialakítani a szomszédos országokban, amelynek segítségével képessé válik a határon túli magyar szavazók körében is kampányolni és jelentős politikai támogatottságot szerezni. Úgy tűnik azonban, hogy a párt próbálkozásai eddig kevés sikerrel jártak. A felmérések szerint a Jobbik nem rendelkezik komolyabb méretű támogatói táborral a határon túl, még akkor sem, ha azt feltételezzük, hogy néhány százaléknyi válaszadó eltitkolja a párt iránti szimpátiáját.
A legutóbbi Erdélyben végzett nyilvános kutatásból az derült ki: a szavazásra jogosultak 34,6 százaléka a Fideszre, 3,6 százaléka az MSZP-re, 1,3 százaléka a Jobbikra, 0,3 százalék az LMP-re, 0,4 százalék független jelöltre voksolna, 33 százalék nem tudja, 27 százalék pedig biztosan nem szavazna. A pártválasztók körében 3 százalékon áll a párt. A Political Capital és a kolozsvári Kvantum Research 2011-es felmérése pedig azt mutatta, hogy a biztos szavazó pártválasztók körében szerény 4,5 százalékot mondhatott magáénak a Jobbik. Mindez azt jelenti, hogy Erdélyben még az MSZP is stabilan megelőzi a szélsőjobboldali párt támogatottságát.
A szlovákiai magyarok közül eleve kevesebben veszik fel a magyar állampolgárságot, így kevesebben is szavaznak majd. A biztosan szavazó pártválasztók körében 47 százaléka a Fidesz, 41 százaléka pedig a balközép ellenzéki pártok egyikét jelölte meg válaszként; a Jobbikot ehhez képest mindössze 11 százalék preferálná.
A Jobbik leginkább a vajdasági szavazók körében mért népszerűségére hivatkozhat, hiszen itt a Fidesz után a második legtámogatottabb párt. Igaz, a 13 százalék várhatóan nem jelent majd túl sok szavazatot az alacsony szavazási hajlandóság mellett. Ráadásul maga a felmérés is gyanús, mivel az eredetileg a Magyar Nemzet által hivatkozott kutatásnak nem ismert a forrása és a készítője.
Political Radical
A Political Capital szakértőinek és vendégszerzőinek tematikus blogja a társadalmi, politikai szélsőségekről
és az összeesküvés-elméletekről.
PARTNEREK
Az orosz kommunikációs hadviselés Ukrajnán túl
2014 június 6. | Szerző: politicalradical
Noha Putyin az internetet nemrég a „CIA projektjeként” ítélte el, és saját hálózat létrehozásával fenyegetőzött, az online kommunikációs térben is új szakaszába lépett az Ukrajna ellen indított orosz offenzíva. A Kreml a polgárháborús állapotokra rájátszó Facebook-kampánnyal szítja tovább a feszültségeket. A nyugati médiában már egyes részleteiben – pl. Paul Roderick Gregory vagy Roman Olearchyk és szerzőtársai által – elemzett széleskörű közösségimédia-kampány nem csak a korábban a Political Capital által is vizsgált eurázsiai doktrína aktív diplomáciai eszközeinek sorát gyarapítja, hanem a kelet-európai újnacionalista érzületeket kihasználva a térségbeli országok közvéleményét is igyekszik formálni. A kampány egyre erőteljesebb Magyarországon is.
Az orosz érdekeket szolgáló internetes kampány általános jellemzői
A magyarországi kampány
A „Kiállunk Oroszország mellett” Facebook-oldal bevallottan elfogultan tájékoztat a „liberális, atlantista média” ellenében az ukrán krízisről és a harcokról. A propaganda fő elemei a következők: (1) az Egyesült Államok és Kijev konspirációba ágyazott démonizálása, (2) az ukrajnai szeparatista törekvések felkarolása, (3) az orosz diplomácia és Putyin álláspontjának kritikátlan bemutatása, illetve (4) a kelet-ukrajnai harcokról való „háborús tudósítás”. A Nyugat és az USA ebben az értelmezési keretben egyrészt sikeresen manipulálja és titkosszolgálati eszközökkel megtéveszti Nyugat-Ukrajna népét, miközben a NATO a Közel-Kelet után a Balkánon sorakoztatja fel erőit egy „háborús forgatókönyv”, azaz provokáció érdekében. A kijevi vezetés a Nyugat bábjaként jelenik meg, minden minisztériumban nyugati tanácsadókkal körülvéve és irányítva. Az érvelésben megtalálhatjuk a Koszovóra való jellegzetes hivatkozást: ha a Nyugat támogathatta az albán szeparatistákat, akkor az oroszok is megtehetik ugyanezt a kelet-ukrajnai „önvédelmi erőkkel”, különben kettős mércéről van szó. Az orosz elnöktől vett idézetek egyrészt a nemzetközi jogra hivatkozva igyekeznek igazolni a katonai-diplomáciai lépéseket, másrészt általános világ-összeesküvési keretbe helyezik a történéseket. E narratíva szerint Oroszország a második világháborúban a bolsevikok árulása következtében vált Németország áldozatává, és a mai napig is egyes államok és szövetségek ellen küzd a függetlenségért.
Forrás: Kiállunk Oroszország mellett/Facebook
Az oldal egyértelműen a szeparatizmust támogatja. Ilyen üzenetet hordozó képeket publikált a szélsőjobboldali Jobbikhoz köthető Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomtól (HVIM) és a moldáv ifjúkommunistáktól is. A HVIM tagjai ál-kalasnyikovokkal pózolva a magyar kisebbség által lakott ukrajnai és romániai területek Magyarországhoz való (vissza)csatolása mellett állnak ki a donyecki „Új Oroszország” mellett. A kampány hatásossága lemérhető azon, hogy a vitatott képet, az oldal nem kis büszkeségére, több magyarországi és romániai mainstream médium is leközölte.
Forrás: Kiállunk Oroszország mellett/Facebook
(„Novorosszija nem Ukrajna! Kárpátalja nem Ukrajna! Székelyföld nem Románia!”)
Az oldalról eljuthatunk ahhoz a szeparatizmust pártoló szélsőjobboldali cikkhez, amelyben a Jobbik és a 2014-es európai választásokon 1,4%-ot elért szélsőjobboldali lengyel Ruch Narodowy követeli a magyar és a lengyel kormánytól az Ukrajnában élő magyar és lengyel kisebbség önrendelkezési jogának biztosítását.
A teljes információhiányt kihasználó kelet-ukrajnai harcokról szóló „tudósítások” fő célja a fasisztának nevezett „kijevi junta” további démonizálása és a civil lakosság megfélemlítése/bevonása a harcokba a civil áldozatok képeinek bemutatásával, az ukrán hadsereg és a „szélsőségesek” kegyetlenkedéseiről való dezinformálással (pl. terhes nő meggyilkolása, emberek elégetése). Az ukrán „fasiszta fegyveresek” hadműveletei pedig az oldal értékelésében elegendő indokot szolgáltatnak az esetleges orosz beavatkozáshoz. Bár a legutóbbi csapatvisszavonások fényében ez egyre kevésbé tűnik valószínű opciónak, az ilyesfajta nyilatkozatok és a közvélemény megdolgozása tág retorikai lehetőséget biztosít az orosz diplomácia számára a jövőbeni manőverezésre Ukrajna sorsát illetően.
A háborús propagandára jellemző, hogy ez az oldal is közölte a szeparatisták angol nyelvű toborzó videóját, amelynek segítségével többek között külföldiek részvételére is buzdítanak, ezzel rácáfolva a Kreml külföldi beavatkozást (pl. a csecsen harcosok részvételét) tagadó nyilatkozataira. A dezinformáció mellett a „hadi tudósítások” sok lényeges információt is bemutatnak a szembenálló felek lépéseiről. A politikai nyilatkozatoktól a szétlőtt járművekig, a nyugati média szelektívebb tudósításától eltérően lokális hírdömpinggel árasztják el az olvasót, ami kitűnően alkalmas a nemzetiségi-nyelvi ellentétek, a pánik és a háborús pszichózis fenntartására. Az oldal azonban nemcsak a híreket interpretálja elfogultan, hanem hivatkozott hírforrásai szinte kizárólag az orosz médiából (pl. Itar Tass, Oroszország Hangja) vagy a magyar szélsőjobboldali orgánumokból kerülnek ki, utóbbiak közé tartozik a Jobbik második nyilvánosságának tekinthető Kuruc.info portál. Mindez újabb bizonyítékát adja általában a magyar szélsőjobboldal és specifikusan a Jobbik Oroszországhoz való politikai kapcsolódásának.
A „Kiállunk Oroszország mellett” oldal belpolitikai üzenetei összhangban vannak a Jobbik kommunikációjával: a párt politikai stratégiájának megfelelően a baloldalt, például Bajnai Gordont ugyanúgy támadja, mint Orbán Viktor kormányfőt és a Fideszt. Utóbbival szemben az oldal védelmére kelt az Oroszország érdekében folytatott kémkedéssel gyanúsított jobbikos európai parlamenti képviselőnek, Kovács Bélának is.
Az oroszbarát hálózat
A „Kiállunk Oroszország mellett” oldal magyar facebookos közvetlen dezinformációs hálózatába számos magyarországi és külföldi oldal beletartozik. (Ugyanakkor nem minden oldal szolgál dezinformációra a hálózatban.) Az alábbi ábrán a „Kiállunk Oroszország mellett” oldal like-kapcsolatok alapján felrajzolható ego-netwörkje látható. A pontok nagysága az adott oldal kapcsolatainak számával arányos. A különféle színek a kapcsolatok által szorosabban összetartozó oldal-csoportokat jelenítik meg: piros és lila színnel az egymáshoz is kapcsolódó oroszbarát magyar oldalakat, zölddel elsősorban az Ukrajnához közvetlenül kapcsolódó külföldi felületeket, türkizkékkel pedig az egymástól elszigetelt, de a „Kiállunk Oroszország mellett” oldalhoz kapcsolódó portálokat jelöltük.
A „Kiállunk Oroszország mellett” Facebook-oldal hálózata
A hálózat egy érdekes tagja a Szlovákiában bejegyzett, de magyar nyelvű, elvileg baloldali-marxista Magyar Ifjúsági Közösségi Szervezete (MIKSZ) is. A MIKSZ elenyésző facebookos támogatottságot tud felmutatni, mélyen beágyazott azonban az orosz érdekeket potenciálisan kiszolgáló (pl. The International Committee for Solidarity with president Lukashenko, Venezuelai Egyesült Szocialista Párt magyar barátai, World Federation of Democratic Youth, Communist Party of Ukraine, Transistria stb.) oldalak hálózatába. A MIKSZ jó példa továbbá az európai álcivil szervezeteken keresztül történő „NGO-diplomáciára”. A 2010-ben indult oldal ugyanis 2011-ben és 2012-ben minimális tevékenységet mutatott, hogy 2013-ban hirtelen feléledve az orosz geopolitikai nézetek és ukrajnai érdekek aktív hangoztatójává váljon. 2014. januártól a szervezet több, az ukrajnai forradalmat elítélő képet és megjegyzést jelentetett meg Fabrice Beaur-tól, aki a szélsőjobboldali francia, Amerika-ellenes és anticionista, Nemzeti Európai Közösségi Párthoz kötődik: A párt egyike volt a krími referendumot legitimáló külföldi szervezeteknek. A viszonylag kevés év eleji bejegyzés után a MIKSZ elismeri és legitimálja az új donyecki államot, az ukrán hadsereget pedig – bekapcsolódva a háborús propagandába – „fasiszta gyilkos rohamosztagosoknak” nevezik. Az ukrán sorkatonákat dezertálásra buzdítják, támogatják az orosz katonai beavatkozást, rémhíreket terjesztenek (Az ukrán hadsereg „harcok során ismeretlen, külföldi gyártmányú lőszereket, továbbá mérges gázokat” is bevetett.), illetve megjelentetik a korábban említett toborzó-videót is.
Forrás: MIKSZ/Facebook
A MIKSZ a „Kiállunk Oroszország mellett” oldallal együtt felhívja a figyelmet egy új Facebook-kampányra, amely a civilek tiltakozását hivatott megjeleníteni a donbasszi terrorelhárító műveletek ellen, a „donbasszi emberek megmentéséért”. A résztvevőktől azt kérik, hogy videókat, képeket készítsenek magukról vagy családjukról a „”#SaveDonbassPeople” tábla fenntartásával. Ha valaki ezután beírja a Facebook-keresőjébe a fenti kifejezést, üzenetek és képek tömegével találja szembe magát, megjelenítve a részben manipulált, részben tényleges civil tiltakozást, ezzel alulról szerveződő, tömegek által támogatottnak mutatva a szeparatisták harcát és az orosz diplomácia által hangoztatott „népszuverenitás” emberi jogi ügyét.
Közösségi konspiráció
A nagyrészt konspiratív tartalmú „Titkolt hírek képekben” oldal már januártól ráállt az orosz vonalra, szinte kizárólag az ukrajnai eseményekre fókuszálva. A korábban említett propaganda-elemek itt is megjelennek, a keretezés azonban egészen más. A krími orosz agressziót már jól ismert módon az Egyesült Államok vezette összeesküvésével magyarázzák, mely szerint „a jenkik haditengerészeti bázist akartak építeni a Krím-félszigeten”, ami az erre vonatkozó nemzetközi megállapodások alapján nyilvánvalóan hamis információ.
Forrás: Titkolt hírek képekben/Facebook
A korábban a „Kiállunk Oroszország mellett” oldalon is megtalálható sporadikus antiszemitizmus a „Titkolt hírek” oldalon már rendszerszintű tényezővé válik. Például az odesszai konfliktus halálos áldozatait egy olyan telefonbeszélgetés alapján magyarázzák, amely „arról tanúskodik, hogy Kolomoisky zsidó származású ukrán milliárdos rendelte meg 1 millió dollárért az Odesszában történt tömegmészárlást. Ő volt az, aki fejpénzt ígért minden Kelet-Ukrajnai önrendelkezést támogatóért és elfoglalt épületért.” Az Európai Unió és a 2014-es választások ellen irányuló írás gyakorlatilag a „cionista érdekekkel” azonosítja az Uniót, amely Izraellel együtt harcol „Európa uralmáért”. Itt is megjelenik a politikai mainstream támadása: „2001-ben maga Martonyi jelentette ki egy magánbeszélgetésen, hogy Európa logisztikai központja Magyarországon lesz (az épületek és lakóparkok elkészültek, a pesti és budai paloták üresen várják lakóikat). Ehhez azonban kevés, ha Izrael csak Magyarországot foglalja el, ami túlnyomó részt már megtörtént.”
A „Titkolt hírek képekben” közvetlen facebookos hálózata 13 konspirációs oldalt tartalmaz. Ezek közül több is foglalkozott, jóval kisebb terjedelemben, az ukrajnai krízissel. A konspirációs skála egyik végén találhatók azok a magyarázatok, melyek mind az orosz, mind az amerikai „machinációkat” egy általános világhatalom létrehozásának céljával magyarázza, melynek érdekében az USA és Oroszország tulajdonképpen összejátszik. Erre a holisztikus magyarázattípusra példa a Zeitgeist Hungary oldal. Egy fokkal specifikusabb magyarázatot ad a Wake up movement (Ébredj Mozgalom), a történéseket a Wall Street és a NATO agressziójaként beállítva, amivel a Nyugat meg akarja akadályozni Oroszországot a pénzügyi rendszerét a dollártól függetlenítő „aranyalapú rubel” bevezetésében. A skála másik végén helyezkedik el a „Láss, ne csak nézz” oldal, amely „cionista fasiszta összeesküvés” elleni erőként látja Oroszországot. Véleményük szerint Putyin az olaj- és gáz-alkukkal sikeresen megakadályozta, hogy Szíriában a fasiszta szaúdiak és cionista szövetségeseik, Ukrajnában pedig a cionista EU vegye át a hatalmat. A nézetek ilyesfajta összekapcsolódása ún. fúziós konspirációs elméletként működik, és összességében hozzájárul egy olyan általános bizalmatlansági attitűd és politikai légkör fenntartásához, amelyben az oroszországihoz hasonló célzott kommunikáció és manipuláció kiválóan tud érvényesülni. Egyszerű világmagyarázó „képességük” mellett a konspiratív és dezinformációs tartalmaknak különös súlyt ad az újmédiába történő beágyazottságuk és jelen esetben egy globális kampányhoz történő illeszkedésük. A „Kiállunk Oroszország mellett” oldalon az is kiderül, hogy a magyar közvéleménynek szóló üzenetek részét képezik egy globális kampánynak, egyik állomásaként például a május 28-án tartott szolidaritási tüntetéssel Új Oroszország mellett New Yorkban.
Végső soron a kampány gyümölcse pedig beérni látszik, hiszen a polgári lakosságot ért atrocitások és áldozatok által sokkolt kelet-ukrajnai közvéleményre hivatkozva az Oroszország Hangja már Ukrajna polgárháború utáni felosztását latolgatja.
Oldal ajánlása emailben
X